Szeretlek...
Szeretlek mint étel a sót,
mint szomjazó a vizet,
és írhatnék még ilyet
vagy tízet,
de száz se mintázná meg azt a vágyat
amellyel szüntelen csak téged kívánlak!
Szeretlek mert érzem a jót,
mert olvasom a szemed
mely kebled mélyén ered.
- Jó veled!
És ha száz éven át csókolhatnám szádat,
akkor sem kopna meg e bolond imádat.
Mert törzsembe lőtte Ámor
csillogó aranynyilát,
ami épp a szívem falát
szeli át,
így hát Érted lüktetve vérszín rózsát terem.
Mert sóm vagy és vizem! - Te vagy a végzetem...