Megigéztél régen,
babonámmá lettél.
Nagyon féltem akkor,
hogy tán kinevetnél
(Ha bevallottam volna!)
Láttam új képeket,
csábítók is voltak,
újak és színesek,
mára megfakultak
( Miért nem mertem rád nézni?)
Mert szép voltál akkor,
tündére világomnak.
S rettegtem én attól,
hogy puszta álom vagy.
( Pedig hát létezel )
Nem kérek már semmit,
csak szenderedj velem,
és legyél ott ha jön
reggel min ébredem.
( Csak ebben bízok és csak ez érdekel)