Az ember a léte vége felé,
többet tekint hátra, mint előre.
Számot vet, hogy mi volt mit tett,
s mi az, ami várható volt tőle.
Az ember a léte vége felé,
vágyait már csak ritkán kergeti.
Kiszáradt meggyfája helyébe
a diófát, unokájának ülteti.
Az ember a léte vége felé
nem kerget már hiú ábrándot,
és átengedi másnak,
hogy váltsa meg a Világot.
Az ember a léte vége felé
megbékél múlttal és jövővel,
majd lehajtott fővel várja,
hogy távozhasson, emelt fővel.