Marikának emlékül
(egy-két generációval ezelőtt még így ment a csetelés)
M-it is írjak ide e fehér papírra,
A-nnak, kinek neve nekem nagyon kedves,
R-étek vadvirágját gyűjtsem szép csokorba?
Í-gy lesz, megpróbálom, légy kissé türelmes.
K-acagó gerléknek vidámságát hozom,
Á-radozó tavasz kedves üzenetét,
M-elyet egy hajnalon súgott a fuvalom,
S-usogó lombok közt virágot szórva szét.
Z-úgó patak árja így kiáltott felém,
E-zer vagy millió rózsaszálat vigyél,
R-ózsákat, melyeket boldogsága egén,
E-lszór majd egy ravasz tavaszi kószaszél.
T-edd mindig csak azt, amit szívednek diktál,
L-elkednek lángoló illatos tavasza,
E-zt egy diák mondja, osztálytársa voltál,
K-érded: az üzenet? Itt van a sorokba’.
Berettyóújfalu, 1954
(Ígérem, nem lesz több!!)