(Boldogabb élet)
És én
Elvesznék
Ezüstös-kék
Szemében még
Ha lelke megérint
Mert rámsüt égi fény
És a könnycseppek helyén
Mosoly fakad mindent elfeledvén
De csak pár percet él e tetten ért remény
És fájdalom marad csak egy pillanat helyén
Felvéve az együttérzés jéghideg köpönyegét
Hogy beláthassak a megszokott mosoly mögé
És érezzem a múlt ütötte mély sebeknek hegét
Eltiktolt sebekét amelyekből örökké folyik a vér
S fájjon humor-morzsákkal palástolt kínszenvedés
Hogy majd válhassak számára gyógyító kenetté
Akkor is ha hinni s remélni nincsen már miért
És segíteni a lidérceket eltemető szerelemért
Hallgatni ha szívét bánat foga tépi szét
Beszélni ha szép szavakat kér
A boldogabb életért