Névtelen fejfa
Írta: Hullocsillag Dátum: Május 20 2009 10:47:47

---

H

Vénséges vén, akár a szunnyadó föld,
Hova kapaszkodik száz és ezer zöld,
Fejét büszkén a felhők fölé tartja,
Karjaival a fákat simogatja,

---

Teljes hír

---

Vénséges vén, akár a szunnyadó föld,
Hova kapaszkodik száz és ezer zöld,
Fejét büszkén a felhők fölé tartja,
Karjaival a fákat simogatja,
Bőrét borzolja hűvös és száraz szél,
Homlokát takarja örök hideg tél,
Hatalmas szíve üres és mélysötét,
Ám mégis folyvást hullatja a könnyét;
Mely hegyi csermelyből patakká duzzad,
Zúgókon átvágva sebesen szalad,
Majd az erdőhatárt érve csillapszik,
Őrült rohanása lomhává nyugszik,
Mígnem megállapodik egy kis tóban,
Egy kunyhónál, a rengeteg gyomrában,
Hol gyűlik, gyűlik a sok hullajtott bú,
És lesz lassacskán állóvíz alkatú,
Gyászolva a fejfát a patak partján,
A névtelen fejfát a sírhant ormán,
Gyászolja a hegy, a tó és az erdő,
Bár nem tudja senki sem, ki is volt ő,
Nem tudni, a fejfát ki állította,
Nem tudni azt sem, ki temette oda,
Hogy messze repült, mint költöző madár,
Mégis siratja a végenincs határ,
Mert vele is vesztett egy élő szívet,
Vele is vesztett magából az élet.
Aztán a víz folyik tovább, a tóba,
S magára marad a névtelen fejfa.