Ha a költő maga marad,
akkor is csak verset farag.
Ha szívét bánat mardossa,
vagy éppen a sors rugdossa.
Írni kell, ha öröm éri,
szép szavait ingyen méri.
Eső hullik, arról is ír,
verseivel nevet és sír.
Leírja a boldogságát,
éj sötétjét, napsugarát,
kerti virágok illatát,
vagy az erdő suttogását.
Hű barátja ölelését,
régi idők szép emlékét.
Ritmusosan csengő szavak,
neki csak a verse marad.
Hajdu Mária
Isaszeg, 2009. április 22.