Május járkál erdőnk felett,
pompás színt nekünk kevert.
Futott hű őre a kis tacsi,
minket híven üdvözölni.
A kis tacsi elcsatangolt,
őrhelyétől messze loholt.
„Nem jössz, maradsz!” -szólt a parancs,
messze mentünk, ő lemaradt.
Zöld a trendi, tavasszal ez a divat,
karcsú fák viselik nászuk alatt.
Sötét zöldbe ágyazott az erőd alja,
színes kis virágokat eltakarja.
Madarak dicsérő himnuszokat zengtek,
szél a nagy karmester vezényelt.
Fák susogtak- súsorogtak egymásnak,
könnyű táncaikat járták jobbról-balra.
Kerek erdő közepébe áll egy sziget,
Anna lelke táplálja belé a vizet.
Hű keze érintette csordulását,
picinyke állatok dicsérik munkáját.
Riadt őz fej villant fel,
ahogy jött úgy tűnt el.
Álltunk csendben, néztünk előre,
halk neszek suttogták:
„Ő már messze jár…”
Tarka a színe, fürge a lába,
szaladt riadtan, cikcakkban rohant,
Utolérni lehetetlen, sebtében lemaradtam,
gyíkot magamnak nem fogtam.
Öreg csiga húzza házát,
riadtan kémleli szarvain át világát.
Kúszik, meg áll, lassan megy tovább,
sűrű erdő közepe télig csak rá vár.
Erdő szélén Krisztus- kereszt búcsút int,
utunk biztosan véget ért itt?
Kimentünk május honából,
nyomát már sehol nem találom!
2005. május 14. szombat- 2005. május 28. szombat