Úton
Léptek monoton kopogása hangzik
Egyik lépést híven követi a másik.
Egy jobb kanyar, egy bal kanyar
Nem számít, már semmi sem zavar.
A fák is mind elhaladnak mellettünk,
S néhány dalos madárral együtt süvítünk.
De az Úton biztos lábbal kell állnunk,
Hogy az Úton haladva elérjük vágyunk.
Az Út, mi alattunk fut, kiszámíthatatlan,
Hol hegytetőn haladunk, hol pedig alagútban.
De ahogy a hegytetőről is levezet az Út,
Úgy ér véget a pici fénynél az alagút.