Nyár eljátszotta már szerepét,
ősz festi rőtre a fák levelét.
Szél süvít zengő dallamokat,
őszi eső veri ablakomat.
Ablakon át is szép a Világ,
míg nézem a forgó szélkarikát,
tétova árnyakat görget az ég,
szél tovahordja a ködlepelét.
Tomboló nyár már elfeledett,
látom az érkező fellegeket.
Nap süt a bágyadt lombokon át,
halványan látni a Napkoronát.
Őszi szélzúgást hallgat a tó,
búcsút int ágnak a lombtakaró.
Szél muzsikál a dallamokon,
bús, álmatag, őszi hajnalokon.