Anyóka fohásza
Írta: nagygabi Dátum: Május 22 2009 05:34:17
M
Uram, küldj egy kis esőt,
hová kell,hol sír a föld,
hol sír a most még zöld.
Teljes hír
**
Uram, küldj egy kis esőt,
hová kell,hol sír a föld,
hol sír a most még zöld.
Már nagyon "gyenge" a
vetemény,mit alig bír
öntözni a néne szegény.
Karja a kannát nehezen emeli
már,csak kis zöldségmagot
vetett lám!Hogy levesébe
legalább zöldje legyen,
ha már a gyökere nagyra
biz sose terem.kellett volna
egy kis trágya is bele, hogy
lenne egy kis haszon is benne.
De a nyugdíj kevés, ugyan,
ki hozott volna neki,
s ha hozott is volna,
vajh, beásta volna neki?
Mit kért volna érte?
Hisz nem oly sok meló ,
-három kis pad az egész,
mondaná, bárki,kár erre a szó!
Hozzáfogni sem érdemes,
anyó , inkább menjen,s
vegye meg mi itt teremne,
fáradság arra kár,s nekem
sincs időm ily kis dolgokra ám!-
Ezzel hagyta magára az anyót,
az ember, kinek két éve is szólt,
hogy ez lenne itt az ásni való.
arra nem gondolt, hogy anyónak
menni is nehéz, s a zöldség
zöldjét később is, ha akar,
mert kis padjában nincs,
neki kell elmenni, megvenni.
Most még elballag,, ha kell,
de már oly sokat megáll,,
s nincs senkije, kire
hagyatkozna már. Az ebédet
is "idegenek"hordják már
neki, az önkormányzat emberei.
de jó lenne zölddel azt néha
feljavítani.Merthogy nem szokott ő
a nagyüzemi ebédhez,-Főzött
még két éve is,de akkor
párja-apóka,egy reggelen
kezét gyengéden megsimogatva,
egy utolsó mondatot kimondva:
-várlak fenn anyó
szemét örökre lehunyta.
Hát így most egy padot
keservesen felnyomott,,
egy csomag magot beleszórt,
melyet gondozott.
De locsolni mostanra
már azt sem bírja,
-Jaj, apó,miért hagytál magamra?
Vagy miért nem vittél
magaddal engem is?
látod, már nem érek semmit itt!-
-Így fohászkodik most,
majd kannával kezében,
a csaphoz ballag csendesen,
engedve abba kevéske vizet
topog, s egy sorra kilocsolja
belőle azt, mondván: -holnap
majd a másikat öntöm meg.-
Majd bemegy lassan,
a "csere"ételhordót készíti,
jön az ebéd mindjárt, -
de belőle a friss zöld
az majd hiányzik neki,
hisz mi kelt, még oly kicsi,
talán egy eső, lesz nemsokára,
s az majd segít erősödni neki.
Erre gondol, de már hallja,
kintről szólnak:- anyó add edényed,
s adom az ebéded!