Kitalálod?
A szavak késként hatolnak át szívemen
A képzelet szárnyát kitépve
Akaratom ellenére.
Könnyem esőcseppként öntözi a száraz anyaföldet
Hangom elhalón szól, a szél dallamában
Egyedül saját álmomban.
Mint a tűz, mely parázzsal, de él.
Mint a homok, mely a széllel tova kél.
Megújjulás az örök törvény
Virágszirmok tengerében kereshetsz
Óceánok mélyére merülhetsz
S mégis Engem soha el nem érhetsz.
Minden nap újra felnyitom szemeimet
Világnak mutatva végtelen kék tengerét lelkemnek
Számodra örök titok maradok.
Az érzelmek lávaként marják szívemet
Reményeim szárnya elégve
Egyedül maradok az éj sötétjében.