Élniakarás
Írta: Flaminia Dátum: Augusztus 22 2007 05:07:26
Fáj a saját álmod, a saját lélegzeted,
Nem tudod hova pocsékoltad életedet,
Teljes hír
Élni akarás
Fáj a saját álmod, a saját lélegzeted,
Nem tudod hova pocsékoltad életedet,
Senkit sem ismersz, minden arc idegenen néz,
Akit valaha ismertél, most mind messzi rég.
A tükör is másképp néz, bár még mindig másol,
Te is tudod, valahol sötétben jársz, máshol.
De még sírnak a válladon, ez sosem változik,
Unod már lelked másoknak folyton feláldozni.
Lepöccintenéd ?ket, de még túl er?sek hozzád,
Karmaikkal kapaszkodnak, de sosem köt?dtek hozzád.
Talán nem is tudják, és sohasem, hogy mit tesznek veled,
Visszarántanak, amikor megérintenéd az eget.
Biztos nem szándékos, hát mit tehetnél, csak ölelsz újra,
Megölhetnek akárhányszor, te meg koncentrálnál az útra,
Akármilyen nehéz, bármeddig viszed ?ket a hátadon,
És sohasem gondolsz arra, hogy ha jön valaki, átadod.
Valamiért a tiéd, ez a feladat csak érted született,
?ket folyton feltölteni és nézni boldogságuk üresen,
Mosolyogva nézni rájuk, dühödet folyton csendbe ölni,
Titokban, mintha szégyen lenne, legbelül vágyakat sz?ni.
Remélni, hogy jobb lesz, mind Nekik, mind neked,
Kívánni, hogy vágyad teljesüljön egyszer,
Hogy önz?séged haljon, pusztuljon már el végre,
Hogy ne csak légy a világban, hanem te is ébredj.