Hőség
Írta: geisz laszlo Dátum: Május 23 2009 15:06:13
A
Eső nem volt már oly régen,
bárányfelhő sincs az égen.
Aszály borult már a tájra,
szomjazik a búzatábla.
Teljes hír
Hőség
Eső nem volt már oly régen,
bárányfelhő sincs az égen.
Aszály borult már a tájra,
szomjazik a búzatábla.
Nap sugara hőjét ontja,
rőt pipacs a szirmát bontja.
Napraforgó, mint egy sapka,
bámul rá a tűző napra.
Rég volt, hogy a mező ázott,
vizet a fű régen látott.
Tehéncsorda is így érzi,
száraz kórót búsan nézi.
Réti sasnak is van gondja,
vizet kémlel szekérnyomba.
Esőnek nyoma sem látszik,
út porával szellő játszik.
Dűlőúton, árokparton,
lomhán érkezik az alkony.
Napkorona tudja helyét,
horizontra hajtja fejét.
Szellő járja át a tájat,
felélénkül növény, s állat.
Álmodják a csodaszépet:
eső áztatja a rétet.