(Vita helyett)
Volt egy pillanat,
Mikor mindent feledve
Boldog voltam,
Mert ő itt volt végre velem.
Volt egy ölelés,
Amelyben rátaláltam,
És Istent kértem,
Engedje, maradhasson nálam.
Volt egy csók,
Melyben újjászülettem,
Minden földi jó
Dobogott remegő szívemben.
Volt egy érintés,
Elmenekült a múlt lidérce,
Nem volt kérdés,
Tudtam, nagyon rég őt keresem.
Volt egy mosoly,
Mellyel értelmet nyert létem,
Hittem, nincs okom,
Hogy benne valaha is kétkedjem.
Volt egy szempár,
Melyért a halállal harcolnék,
Bár talán örökké fáj,
Hogy győznöm nem lenne miért.
***
Volt. Elvesztettelek, elvesztettél.
Nekem sincs szükségem rád,
Bennem végtelen fájdalom ég.
Mondd, hogy élhetek így tovább?
Nem hittem, hogy eljön majd a perc,
Mikor nem látom lelked mosolyát,
S ha hozzám szólsz, nem nézel rám.
Édes álmaimért még meddig büntetsz?
Te voltál nekem az egyetlen kincs,
Melyre olyan nehezen leltem rá,
S lépésenként megfizettem az árat.
Üres lett újra szívem. Semmim nincs.