Szerelem
Gyengéden öleli át karcsú nyakát,
fölébe hajolva tölt sok éjszakát.
Szemében álmok, vágyak tüzes képe,
fülében zeng most a szférák zenéje,
Szeretve simítja törékeny testét,
véle tölt el számtalan szép estét,
mint lelke húrján, úgy játszik rajta,
tanítja szerelmes, álmodó dalra.
Figyelmes szemét le nem veszi róla,
mintha hozzá épp angyalsereg szólna,
feláldozná érte - tudom - mindenét,
imádja őt: szépen zengő hangszerét.
(Szeretettel ajánlom Athosnak, gitárművész barátomnak)
2009 május 23.