Életem összes perce vívódás önmagammal,
Próbálok megfelelni az elém állított céloknak.
Ám sokszor az észen a szív felülkerekedik,
Érzékenysége miatt sokszor az ember elveszik.
Keresem az utam, a hivatást ami valóban érdekel,
De nem találom régóta, mindhiába törekszem.
Valóban erre születtem volna?
Ami rám vár az véget nem érő csalódások sorozata?
Annyiszor próbálkoztam, jobbá akartam válni,
Erőmnél fogva szembe tudtam volna a világgal szállni.
Mára föladtam, nincs elég kitartás bennem,
Fogalmam sincs róla, hogy mihez kezdjek.
Senki és semmi nincs, ami teljesen az enyém,
Olyan férfi, aki összeköti velem az életét.
A sors furcsa fintora, hogy ki nekem kell,
Nem lehet, csak néha-néha velem.
Segítséget várok, de nem jön sehonnan,
Elveszek a megválaszolatlan kérdések labirintusában.
Bíznom kellene, hittel és reménnyel,
Félek már nincsen elég egyikből sem.
2009 május. 23.