Te aprócska pont, te kicsi csillag.
Csak te vagy még ébren, meg én.
Te fenn az égen, én itt a Földön,
A nagyobb kincs mégis enyém.
Lehet hogy tiéd a Hold halvány fénye,
A Nap ragyogása ott fenn,
De ki a nagyvilágban a legtöbbet ér,
Ő itt alszik mellettem.
Hallom a csendben álmai hangját,
Figyelem halk neszeit,
S látom az arcán messzire jár már,
Megfejtem álmait.
Óvnám ha tudnám reggelig is tán,
de lecsukódik szemem.
Nyugodtan alszom el, hisz az ébredéskor
is itt lesz majd velem.