Szuszogó szonett
Fejét karjára hajtja, alszik csendesen.
Lehunyt pillái mögött tán álom-film pereg:
kacagva játszik a téren sok-sok kisgyerek.
Őrzöm kicsiny testét, nézem ahogy pihen.
Mily édes arc, földöntúli, csodás mosoly.
Oly jó látni bájos lényét. De csitt: megmozdul,
pillája rebben, fordul, az ágy megcsikordul.
Vonásain már újra békesség honol.
Átölelném, de szent nyugalma, nem teszem.
Nézem meghatottan, óvón, szerelmesen.
Ágya mellett álomféltőn elrévedek:
- Kis szívem, ha tudnád, mennyire féltelek!
Én Veled alszom el és veled ébredek,
légy nagyon sokáig szuszogó kisgyerek! -
2009 május 23.