Járom a várost,
nézem a népet.
Robogok előre,
zajlik az élet.
Előttem elpirul,
mindegyik lámpa.
Megállok előttük,
a zöldre várva.
Besárgul irigyen,
nézi a gépet.
Autóbuszommal,
előre lépek.
Nyomom a gázpedált,
várnak rám sokan.
Mindenki ideges,
mindegyik rohan.
Rázzák az öklüket,
szidják a mamám.
Verik az ajtót,
a fülkémnek falán.
Elnézek felettük,
s vágok egy arcot.
Ideges emberrel,
nem kezdek harcot!
Megyek az utamon,
enyém az élet.
Mögöttem durcásak,
nagyon a népek.
Nézem a lányokat,
nem zavar semmi.
Szeretnék nyugodtan,
utamra menni.
Mosolygok magamban,
enyém a világ.
Vár reám otthon,
egy tündöklő virág.
Aki meg ideges,
nyugtalan lélek.
Vigyorgok szemükbe,
enyém az élet!!!