Alkonyat
Írta: shakraf Dátum: Május 25 2009 17:14:51
H
Alkonyat, s én újra látom az arcodat.
Kér, hogy ragadjam meg érted újra kardomat.
Szavakat suttog felém, töredékeit pár emléknek.
Pár emléknek, mik arra a régi táncra újra felkérnek.
Teljes hír
Alkonyat, s én újra látom az arcodat.
Kér, hogy ragadjam meg érted újra kardomat.
Szavakat suttog felém, töredékeit pár emléknek.
Pár emléknek, mik arra a régi táncra újra felkérnek.
Mint egy álom, bár arra hány éve vagyok képtelen?
Szunnyadó szívemnek nincs visszhangja az eltelt éveken.
Még emlékszem, milyen ízt hagy a számban a vereség,
Keressék mások, hogy később majd ők temessék a múltat.
Alkonyat is elmúlt, mire újra leltem hangomat.
A sötétben tapogat kezem, várva mit tartogat
A sűrű éj, nyomaszt, rá ülepszik lelkemre.
Duzzad a vérem, ahogy átszakad, s folyik le kezemre.
Mert azok a régi sebek most újra véreznek.
Az arcoddal érkeztek, s csak egyet kérdeztek:
„Megérte néked? Szíved fájdalma eléggé tiszta?
Mert, ha igen, őt csak akkor kaphatod vissza.”
Szomorú crédó, felhangja egy keserves imának.
Mikor az észérvek a szív hangjai mellett kiállnak.
Formáját öltve annak az öngyilkos pengének,
Hogy alkonyatnak hívjalak, vagy holdfényes estének!