Érezd!
Az este leszáll,
Az elme elvonul,
A szív megnyílik,
Az érzelem párbajt vív.
Egy teremben,
Mi ketten,
Villogó fények,
Dübörgő zene.
Egy pillantás,
Tekinteted az enyémben,
Ritmus száll,
Testünk mozog rá.
Lábad a padlón,
Szíved mellkasodban,
A zene a füledben,
Egy ütemre dobban!
Érezd, miként ver egy ritmust
Minden mi tud!
Közelebb s közelebb!
Gyere, érezd, miként mutat ritmusunk harmonikus mozgást!
Testünk egymáshoz simul,
A levegő áramlik körülöttünk, s közöttünk,
Kezed szorosan enyémben,
Tekintetükkel párbajt vívunk.
Karod derekamra fonódik,
Feszes, izzadt testedhez szorít,
Jobban akarod érezni az eleven erőt mi bennünk született,
Lerészegedsz a gondolattól hogy e csoda egész éjjel tart.
Táncolsz, mert azt akarod,
Karolsz, mert testemet akarod,
Heves buja vágyaidat valóra váltani akarod,
Akarsz most, még ezen az éjszakán.
Ajkad lecsap,
Birtokló nyelved számban,
Elrántom fejem,
Megőrjítelek.
Elengedlek, s elvesztesz a tömeggel.
Elveszted a ritmust,
Testem vadító közelségét,
Az energiát.
Hiányolsz,
Pedig még csak két pillanata tűntem el az éjszaka sötétjében,
S te fényéveknek érzed.
Elkeseredetten lököd félre a többi táncolót.
Majd kör nyílik,
Ott táncolok a közepén,
Szíved dobban s dobban,
Lábadat mozgásra buzdítja.
Ravasz tekintetem ismét csalogatja,
Mozgásom szólítja,
S ő jön, hozzám simul,
S újra érez.