játéknak tűnik
mégis komoly
mint a sakkban
lépni kell
előre hátra oldalra
táncolva nevetve
sírva jajgatva
************
mikor már
reszketni sem bírsz
annyira ölel
a rongyok alatt is
homlokodról
a bélyeg leesik
már csak
koldus ruhád fázik
ha szerettek volna
vagy ha te magadat
de csak annyira
tíz körömmel
kaparnád ki
most
jégbe fagyott
csillagodat
csak én lehetek
az a fa
ki körül kivágták
az erdőt
csak nekem fájhat
úgy az élet
mint senkinek
az egész világ szíve
bennem dobban
s a megfagyottakra
hullajtom
meleg könnyem
szegények emberek
pedig mily átkozottul
szép az élet
vajon a költök
miért szenvednek