Telnek a percek,
telnek a napok ,a hónapok,
de az utolsó csókra,
még várnak a holnapok.
Csöndben álmodom,
s csendesen harcolok,
magam kis világommal,
karöltve szárnyalok..
Én nem kérem már,
hogy fogd meg a kezem,
könnyeim táplálnak,
s tömik be lelkemen,
a sebeket, a üres kis kerteket,
a belevésett szavak helyét,
s az önpusztító fájdalmak medrét.
Telnek a percek,
a napok, a hónapok,
még mindig csak várom,
hogy észrevedd épp távozom,
hogy add azt az utolsó csókot,
s apadjon a könnyzápor,
s szívem minden erejével,
egy utolsót sóhajtson..