ENGEDD, HOGY SZERESSELEK.,.
Látod fent a csillagokat, sziporkázva fénylenek,
Rád ragyognak, s mosolyognak, üzenetet küldenek.
Értenéd, de nem akarod, mit üzentem én Neked,
fogva tart és béklyóba köt, mert félelmed erősebb.
Erdő-mező azt kiáltja, láncaidat mind lerázva -
engedd, hogy szeresselek.
Mint megannyi holdsugár, a tó tükrén táncot jár,
törött szárnyú pillangóként ágról-ágra szálldogálva kérdezem,
vajon hol rontottam el?
Sebeimből vérezve, szárny szegetten bújnék hozzád -
engedd, hogy szeresselek.
Húz a mélység, kavarog az örvény, süllyedek,
de egy kéz megragad, s nem enged.
Szemed látom, arcod nézem, s mint igazgyöngy a tengermélyén,
ragyogva és rám nevetve -
engeded, hogy végre szeresselek.