Alhana Álomvilága nyomán…
Hideg tél ébred mély álmából, hó lepi a világot,
Az ablakoknak üvegtaván jégvirágkert bont szirmot,
Vén December jégcsap ujja háztetőket simogat,
Éjjel a fagy megérinti a megszülető álmokat.
[Refrén]
Holt hamuból jő a Főnixmadár,
Tűzszívében az alvó tavasz vár.
Lángba borul egy apró parázs, szíve új életre kel,
Feltámad egy nagy ősi varázs, s benne új utakra lel,
Tűzszemmel néz a világra, hátán szikraszárnyat bont,
Felszáll a vak éjszakába, torka lángnyelveket ont.
[Refrén]
Holt hamuból jő a Főnixmadár,
Tűzszívében az alvó tavasz vár.
Vén December sosincs-szívében félelem csírája gyúl,
Az új tavasz csatára hívja a messzi horizonton túl
A Főnixmadár elhozta a rég várt meleg reményét,
A bukott tél elmenekül, s a tűz elmossa emlékét.
[Refrén]
Holt hamuból jő a Főnixmadár,
Tűzszívében az alvó tavasz vár.
Mindörökké vár…