Egy álom vége
Előttem egy kép, Te vagy rajta.
Fülemben egy visszhang, a Te hangodé.
Szívemben egy érzés, a szerelemé.
Szobámban egy illat, bőröd illata.
Minden csodás, mi mélyen benned van,
Minden, mert Te magad vagy a csoda.
Imádom, ahogy reggel álmomból ébresztesz,
Mikor meglátlak, azt hiszem még mindig álom ez!
Imádom, ahogy nevetsz és azt is ahogy nem,
Mikor ott vagy mellettem, kész, végem van.
Mert akkor rögtön a torkomban dobog szívem,
S megnyugtat a dallam, mi szól hangodban.
Szerelem ez, már réges rég így van.
Csak van úgy, hogy az ember néha vak
S akkor jön rá, hogy mily nagy kincs,
Amikor az a nagy kincs, a birtokában nincs.
Én is vak voltam, mert a lényeget nem láttam,
Most érzem mily drága vagy, mikor már késő,
Mert tudom, hogy Téged messze visz utad,
De sohasem feledlek Téged, Te gyönyörű Nő!