Álomvilágom hideg helyén
Írta: elizabethbathory Dátum: Augusztus 22 2007 18:13:10
Reményvesztetten kezem segítségért nyújtom.
Száradt kóró, mit érintek, s tovább vérzem.
Teljes hír
Alabástromköves utcákon
Groteszkül húzva lábam
Feszül bennem az érzés,
A szél mély hantokat borzolva lépked,
S mindúntalan csalogat sírjába.
Régi korok t?nnek fel, s le.
Az ember épít, s romba dönt,
Mindúntalan tervez. Vérzem.
Álomvilágom hideg helyén
Most mocsár és gyarlóság honol.
Minden, mi szent, máglyaként ég.
Fázom. Az ismer?s táj most aszott és férges.
Lelkem fája szénné égett. Vérzem.
Édes rózsák nem boldogíthatnak,
Hiába törnek lábam alatt üvegek.
Mint tükör lennék. Mögém nem látsz.
Szenvedés t?re csontig hatolj belém!
Lehelletem szegje majd a feltör? vér!
Hisz, kit látok és nékem oly szent,
Nem vevé észre, mily kínt okoz.
Napok telnek, ostobán folyva.
Vörhenyes t?szúrások vágnak.
Patkányoktól nyüzsg? fal életem. Vérzem.
Ostobán lélegzem.
Telihold világítja fedett hantomat.
Simulva borulok holttestemre.
Vihogok. Hollóim felkapnak.
Ízekre szaggatnak, s vért köpve átkoznak.
Reményvesztetten kezem segítségért nyújtom.
Száradt kóró, mit érintek, s tovább vérzem.
by: LullA