A szerelem a gyereklányban
lobbant lángra, még tizennégy évesen.
Táncóra, tanfolyam, munka akadt rendesen
csak, hogy a Kedvessel legyen!
Új zárban fordul a kulcs -boldog a Lány:
szép környezetben élhet tovább; hiszen
még most is - nem zajnak, zenének hallja
a Nagyvárosi Szimfóniát!
Valami- mégis más. A füst, korom
Nagyszárnyú-Fekete-Madár képében
-mindenütt jelen van. Hiányoznak
a csedes utcák; jól esne andalogni
békés nyári-délután. Lehangolóak
a mosolytalan arcok, ha a kényszer
nem űzi vadként az Embert-
- beszélgetni lenni jó!
Bolond a világ; egymás mellett szalad
Jó és Rossz; félremagyarázzák a Szépet-
dicsőítik' a Gonoszt!
- A Lány, csak mosolyog; kényezteti magát
vidéken, de visszatér hamar:
Neki a szeretett Nagyváros
úgy kell, Ahogy Van!
INGRIDNEK
2007. november 20.