Szírtek mélyéből törj elő,
Lelkem, büszke madara,
S vidd hirül mindenkinek,
Megkezdődött az Úr hajnala!
Most már nincs többé könny,
Nincs többé hazug ósdi remény,
Hogy csak az marad állva itt,
Ki törtetve mások sebén megél!
Új hajnalt kiáltok, új hajnalt,
Lelkem, messze föld felett,
Hogy így lelje meg mindazt,
Ki úgy hiszi, már rég elveszett!
Sólyomszárnyon kelt a hajnal,
S vele egy hamvas édes mosoly,
Mely hirdeti örökké lelkedbe beleírva,
Te soha- soha többé, nem vagy fogoly!
Ma mindenki Életet talált!
Ma már senkise reszket,
Mert mindenkit, mindenkit,
Bizony, ma jó helyre tesznek!
Lelkem most hozzátok száll,
Hozzátok, kik ma, még sírtok,
Holnap, öröm lesz a bánatotok,
Mert már ti is, az örök élettel bírtok!
Lelketek mint a piros rózsa,
Csak nyílik-nyílik az Ég felé,
S szívetek a mennyei boldogságot,
Az én hajnalomon, áldottan meglelé!