I.
Állsz a túlparton a felrobbantott híd mögött
Sírsz, vagy csak a füst miatt szemeid dörzsölöd...
Utolsó kedves intésed emlékemben tartom
S fázósan, szürkén a gallérom felhajtom.
Nem méltó hozzánk,hogy fejvesztve fussunk
Elbúcsúztatjuk, mihez nem lehet jussunk
Lehajtott fejjel távolodunk szépen, lassan
Ugyanazt a bánatos dalt dúdolva, halkan
Nagyon halkan...
II.
Sétálgatok álmomban emlékek fanyar avarán
Bús, bársonyos borrá nemesült szavakat
Kortyolgatok lassanként a feledés méla tavaszán...
Nem számolgatok többé betokosodott tüskét
Szókavicsokkal sem bolygatom immár
Könnyeid ragyogó tavának karcmentes tükrét...
A fájdalmak csendben tündérmesévé szelídültek
A szempillát összeforrasztó lágy ezüstcseppek
Megbékélve egyenként szépen, csillogón kihűltek...
Gyermekien gyönyörű álomba ébredünk hirtelen:
Csengőn kacagunk "kacat" kincseink között
Szégyen nélkül önfeledten szerető két nincstelen...