Éjjeli magány
Írta: Nagyerdessy Dátum: Június 01 2009 08:16:07
Gy
A telehold ezüstje
árnyékot ad a
dimenziókba szorult
tereptárgyaknak,
Teljes hír
Éjjeli magány
A telehold ezüstje
árnyékot ad a
dimenziókba szorult
tereptárgyaknak,
elvéve tőlük
a színeket,
s a félelem
mozgatja csak
a kivetülő sötétséget,
és feledésbe
merevíti a
kíváncsiságot.
A madarak csöndjében
neszezik az éhség,
s ordításba fullad
egy-egy halálhörgés,
és az ember fényt gyújt
önmagától félve
rejtekében, miközben
asszonya ölében keresi
sokasodásának élvezetét,
engedve magára izzadni
nyugvása ingerének
vérbő leheletét.
Láthatatlanságomban
ülve a teraszon,
álomra készül bennem
szememet csukva a lélek,
lábamnál kutyámban
szuszog a tüdeje,
s a remegő csillagok
előtt felhők sziluettje
takarni készül a holdat,
s a szél úrfi gyöngéden
rugdossa érzékeimet
ágyam melege felé.
2009-05-10