CCCXVIII. szonett
Vajon mikor kezdődött, s meddig tart még, -
Hol a kezdet, s mint falevélen erezet...
Az élet fonákján pergő, - apró homokszemek,
"Porból lett, - eredeztetett, s majdan porrá lész!"
- Mint homokórán, (hárompercnyi öröklét);
Egyszer fent, s másszor lent, - elistentelenedett...
("Csak Az, csak Én, - aki Bármit megtehet!")
Elfajzott, torzzá lett emberi ívadék!
Már többször láttam sírom, - magam temetni,
Hantról pergő rögdarabot, vésett kövét;
S elvadult borostyánt világgá kúszni,
De mindig jött egy hajnal, napfelkeltét
Hozva, - újra új napot, - estét, hogy így
Éreztesse minden tovaillanó percét!
("Mondtam Ember, az IDŐ örök, - mint megannyi EMLÉK!")
R.I.P.
20090529
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!