Zárul a múlt, hisz itt a jelen
Írta: csak-fater Dátum: Június 02 2009 11:26:09
H
Még mindig elhiszem, hogy mi jók leszünk Istenem,
Csak ne üljön közöttünk soha többé félelem.
Negyvenhat évemre hallgató sötét ráhajolt,
Visszaemlékszem pergő filmként arra, ami volt.
Teljes hír
Zárul a múlt, hisz itt a jelen
Még mindig elhiszem, hogy mi jók leszünk Istenem,
Csak ne üljön közöttünk soha többé félelem.
Negyvenhat évemre hallgató sötét ráhajolt,
Visszaemlékszem pergő filmként arra, ami volt.
Szép volt, ami eddig volt, gondterhelt s gondtalan,
Visszatekintve rá, táncol lebbenő hajjal súlytalan,
Sír lógó orral, kacagva nevet, viháncol kócosan,
Kacsint, cigánykerék, mosoly, s eltűnik bohócosan.
Még nevetett, mikor súgta, én vagyok a múltad,
Mit éltél, tettél. - A múlt nem tér vissza- mondtad.
Hát ég áldjon! Őrizlek még kicsit múltam,
Más, zöldebb, virágosabb már az utam.
Elveszve a mély sötétségben vágyva remélni,
Vakon tapogatózva egy aprócska jelet keresni,
Ezt hoztad magaddal, ez voltál, ezt tetted,
Az idő tekervényes kuszasága megszépítette tested.
Most búcsút intek, elköszönök tőled,
Nem kell már szorító, csábos, fájó öled!
Itt a jelenem és álombéli jövőm,
Csodás terveim már vele szövöm.
Üdvözöllek szépséges jelenem,
Köszönöm, hogy eljöttél s hagysz élnem.
Megláttalak, s nagyot dobbant a szívem,
Kezemből a földre hullt kenyerem.
Halkan sóhajtottam, jaj Istenem,
S elharaptam a nyelvem.
Azt hittem álmodom,
De ne jöjjön ébredés, ha álmodom,
Mert ezt a gyönyörűséget még látni akarom
Mert az égre aranytollal csodás képet rajzolsz,
Hozzám édes hangon, kedvesen szólsz.,
Illúziókba, hamis képkergetésbe nem hajszolsz.
Negyven hat évet vártam rád türelemmel,
Egyre gyengülő, nyílt, mindig szerető szívemmel.
Most hogy megvagy, örökké nézlek szememmel,
Miből könny, csak örömtől jöhet, mit letörölsz édes kezeddel,
Átkarolsz, gyengéden, szeretőn ölelsz törékeny testeddel.
Szeretlek, s amim van, amim kell, csak vedd, vidd el,
Megérdemled, jobban, mint bármikor bárki más hidd el,
Mert szívem-lelkem, egy új, csodás helyre vitted el.