Búcsú
Írta: HAN Dátum: Június 03 2009 04:08:15
H
Felhők az égen, lassan kúsznak, minden szürke,
Én alattuk araszolok, magányosan, céltalanul.
Senki sem jön ebbe az irányba, csak én megyek erre,
Lassan elindul az eső, érzem, ahogy arcomra hull.
Teljes hír
Búcsú
Felhők az égen, lassan kúsznak, minden szürke,
Én alattuk araszolok, magányosan, céltalanul.
Senki sem jön ebbe az irányba, csak én megyek erre,
Lassan elindul az eső, érzem, ahogy arcomra hull.
Az esőcseppek arcomon lassan legurulnak,
Ahogy lesiklanak, olyanok, mint a könnyek.
Lassú vágtám alatt, vigasztalom magamat,
Hogy kisüt még a Nap s felszáradnak a könnyek.
Az ég a fejem felett csak jobban elsötétül,
S egyre jobban hullnak az apró vízcseppek.
Elmossák a sok szürke embert köröskörül
Akik velem szemben csak mennek és mennek.
S mint ahogy a lobogó tűz látszik az éjszakában
Úgy jelent meg Ő újra s elindult lassan felém.
Minden más elhalványult a zavaros világban,
Odaért hozzám és szótlanul odaállt elém.
Nem szóltunk semmit, álltunk a szakadó esőben,
Megfogtuk egymás kezét, éreztük egymás lelkét,
Gondolataink egytől egyig látszottak a szemünkben,
Akkor átöleltük egymást, hallottuk a másik szívét.
A Nap lesütött reánk, felvidult minket látva,
Megláttuk a szivárványt mert az eső tovább esett.
Az édes esőcseppektől nedves ajkak találkozása,
Felejthetetlen érzéssel töltötte meg szívemet.
Éreztem édes csókjának ízén valami különöset
Azt, hogy ez a csók, egy édes búcsúcsók volt.
Valódi könnyekkel töltötte meg szememet
Ahogy az esőben alakja lassan távolodott.
Ahogy az esőben egyre messzebb távolodott tőlem
A Nap úgy burkolózott ismét sötét felhőibe.
Az esőcseppek ízét, amit ajkain akkor éreztem
Feledni nem tudom míg folyik vér az ereimben!
Mert bármikor meglátom az égen a szivárványt,
Eszembe jut, ahogy jött felém, ott az esőben.
Újra érzem csókja ízét, bársonyos bőre illatát,
S még mindig bánom, hogy akkor elengedtem!