1920. június 4.
Kiáltanám égbe
ősök bánatát,….
mitt tettek tevéled Szent Magyar Hazám.
Döntöttek feletted,
esélyt sem adtak,…
azt, hogy becsülettel védjed meg magad.
A kivérzett tested
keselyűk lesték,…
sárban és mocsokban szanaszét tépték.
Daraboltak széjjel,
lenyesték koronád
torzó lett belőled, egy elhaló ország.
Keresztre szegezve
vérzik a lelked,…
nézed,… megfeszítve szenved a néped.
Csonkolt testrészeid
mások csócsálják,…
őrlő fogaikkal még tovább aprítják.
Nem fogtak ki rajtad
élve maradtál,…
bár szerették volna, ha elvisz a halál.
A tatárt szenvedtük,
Mohácsot túléltük,
De Trianont soha,… soha nem feledjük.
Óh, drága Mária,
vigyázd országod!
egyszer majd talán még a nap is ránk ragyog.
Budapest,2009. június 03. Albert Ferenc