Délután van, sétálok a virágos réten,
itthon vagyok a somogyi dombvidéken.
Tudom,hogy ez az út merre, meddig vezet,
itt töltöttem a legszebb éveimet.
Gólyák gázolnak át az éren,
ott,ahol halastó volt akkor,...régen.
De nagyot változott a világ ...
már nem tavasszal nyílik a hóvirág.
Most az évszakok sem állnak már sorba,
régen a nyár a tavaszt maga elé tolta.
Mostanában már nyár jön a tél után,
pár napig tart csak a tavaszi napsugár.
Valamikor volt tavasz,volt kikelet,
tavasz után nyár hozta meg a meleget.
Ősz a gyümölcsöt rázta le a fáról
télen mesélni szoktak a régi világról.
Mára már én is régi lettem,
ezért ilyen rövidke sétát tettem.
Körbe nézek még egyszer a tájon
csak egy kicsit,hogy ne nagyon fájjon.
Békák kuruttyolnak egyre hangosabban
gyönyörködök a lenyugvó Napban...
Eltűnik előlem, búcsut int mára,
hazafelé emlékeket szórok a magam lábnyomába.