Gyere velem sorstalanség
Írta: Hunor Dátum: Június 05 2009 18:14:18
H
Pajkos játék, ijesztő sikítás csikorog,
Fejemben a nyomás rettenetes,
Harcolnom ellene felesleges,
Minden éhes tekintet rám morog.
Teljes hír
Gyere velem sorstalanság
Zuborog a fergeteg körülöttem,
Hétágra süt a Nap felettem.
Pajkos játék, ijesztő sikítás csikorog,
Fejemben a nyomás rettenetes,
Harcolnom ellene felesleges,
Minden éhes tekintet rám morog.
Egyszerre elhallkul a Vad tömeg,
-Süket lett fülem?-
Előttem az élet szele lebeg.
Finoman nyaldossa lábaim.
Mégis hallom a süvöltő szelet
Édes kacajjal tölti be a teret.
-Hallom!-
Izmaim mozdulatlanok!
Megbénították az illatok.
Nem értem „arcok”
Mit akartok?
Én nem bírom a harcot!
Úgy érzem magam vagyok
S mégse egyedül,
Szívem zakatol kegyetlenül.
A Tömeg közepén állok,
Védtelenül mint a vadász,
Kit leterített a Vad.
Szemei szeretnek,
Kezei kötöznek,
Súlyos pecsét csókja ajkamon,
Míg börtömbe zárja lelkem;
Rabként rabolja ki szívem,
S cinkosa vagyok én is.
Védkeztünk törvényeitek ellen,
Másnak bűn a Pokol kapujának kulcsa.
Eldobom a kulcsot,
Nem megyek én sehova,
Öröklét a bűnöm,
Sorsom mostoha.
Ellopták a szívem,
Üresség lelte lelkem,
Bolyongok céltalan:
-Sodorj Tömeg gonoszan!
Fogd a kezem sorstalan;
A jövő ködös út,
Számunkra van kiút:
Hinni a Mában gondtalan.