Szélben suttogó fakoronák alatt
ülök, és elmerengek.
Nézem a Nap szomorú távozását,
és hallgatom a csendet.
Mi végre vagyok és minek,
kellek-e még valakinek?
Még parázslik életem szikrája,
élet ez még, vagy csak délibábja?
Felnézek a reménytelen égre.
Döntsem el én, mikor legyen vége?
Ki hiszi el, ha itt fekszem holtan,
hogy nem diliztem be,
hogy még eszemnél voltam?