Hallod mamám?
Misére harangoznak.
S te már nem mégy,
remegő kezed már
nem fogja az imakönyvet.
Kegyetlen évtizedeket
éltél le s kezed, az édes
csontos kéz, melyen
dagadt és fáradt az ér,
már nem simogatja
unokád lázadó fejét.
Hallod mamám?
Felnőttem, de szeretnék
öledbe bújni és elsírni
könnyes szemmel,
hogy elhagytak.
Magányos lettem…
Hallod mamám?
Ne hallgass, szólj valamit!
Hiszen szerettél és örültél,
hogy adhattál kezembe egy tízest!
De most már nem ver drága szíved.
Elmentél… nélkülem.
Itt hagytál, magamra,
most már nem panaszkodhatom
senkinek, elvitted a gyermekkort,
búcsú nélkül mentél el s nem
csókolhatom áldott két kezed.
Hallod mamám?
Mit ér sírodon pár szál virág?
Téged már kizárt, e csúf világ!
…Most misére harangoznak,
az imakönyv most az én
kezemben, mint emlékem.
Szólj már hozzám, ne hallgass!
Hallod mamám?