Szentiván éji álmok
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 07 2009 10:49:57
A
Így nézlek most pucéran, hajad bontva,
egy titkos elrejtett résen át,
a szívem csap nagy zenebonát,
mintha egy nyavalya rögtön rám rontana.
Teljes hír
Szentiván éji álmok
A bokros folyóparton vidáman
fák közt lakó istenek néhányan,
velük szatírok, félig kecske népek
és faunok lényei érzékiségnek,
rejtőzködő szarvas Szilvánus fiak,
derékig pucéran a hőség miatt,
hűs árnyékban mulatnak ez éjjel,
kergetőznek egymással s a holdfénnyel.
A közeli liget vet nekik ágyat,
bőrükön érzik bársonyát mohának.
A Nap rég lement s vágyaik hevében,
- miközben tücskök hegedülnek serényen,
madár pihen lomb közt tunyán -
ők játszadoznak nádi-furulyán:
Így nézlek most pucéran, hajad bontva,
egy titkos elrejtett résen át,
a szívem csap nagy zenebonát,
mintha egy nyavalya rögtön rám rontana.
Most minden tüzel, lánggal lobogva,
s néha megfagy bennem a vágy,
ahogy érzem testem vágyó bódulatát,
már-már alélt ájulásba rogyva.
Langy esti szél mi hívta e napot,
a bájteli zefír pajzánkodott
fürtjeid hullámos aranyában,
mi lenge árnyékolta térdeid.
Mily szépség! Ám ez éj bár irigy,
még nem hagyja látnom, mit epedve vártam.
....
Csintalan szemed ez éjjel úgy tüzel
érzem vad vágyad, reszkető ajkad dühét,
tested lüktető mindenét s eképp
suttogsz, rezgő cimpámra csókot lehelve.
"Szemem fénye, csobogó folyóm, életem te,
kincsem, egyetlenem, szerelmem, te szép!
Így látlak most enyém vagy te gyönyörűség,
vessük vágyaink az ősi küzdelembe."
Mondod, s cseppentesz csókot, már ölel karod
és kezed apró, finom játéka von
pillámra éji nászt, kéjt teremtve.
Te éden, drága kert ! Ilyen szép rejteken
ily tüzes kéz között telik életem.
Pengesd hát húromat, repíts végtelenbe.......