AZ ÚT
Erdőnek csendjét
pataklocsogás szeli.
Lábad Taon jár.
(Született e próbálkozás tisztelettel, és alázattal Lao-ce TAO TE KING -nek / Az Út és Erény Könyve/ Ágner Lajos, Dao Ngoc Thang, Hatvany Bertalan, Karátson Gábor, Kulcsár F. Imre, Stopics Iván, Szentmihályi Szabó Péter, Tőkei Ferenc és Weörös Sándor által fordított, fordítások nyomán.)
1. A TAO
Mit szó alkothat az oly kevés,
s oly gyér. A Tao, az Egy, az alap.
Olyanság az, mit meg nem nevezhetsz.
De ha már megnevezted azt,
mindennek az, a Szülője.
Nevezheted csodának,
nevezheted titoknak,
misztériumnak
ősnek, elődnek,
kapunak,
de egy sem fedheti azt.
Kit szomj nem varázsol,
csak az értheti, élheti.
De még, s míg szomja él,
csak a vaksága vezeti.
Szónak, s nem szónak,
szomjnak, s nem szomjnak
egy a gyökere.
Hajtása benned él,
csak rajtad áll:
fa leszel, vagy folyondár.
Mert a Tao, az Egy,
az Üresség,
a Nagyegység.
2. A BÖLCS
Ha ismerjük a szépet,
ismerjük a rútat.
Jónak párja a rossz.
Lét és nemlét is egymásból éled,
míg a nehéz a könnyűvel jár jegyben,
hosszú sem él rövidje nélkül,
magas és mély egységet alkot,
csend és dallam is váltja egymást,
múltnak a jövő testvére – egy pár.
A bölcs, ki tudja, hogy mindez, csak együtt
működhet, s mindezt látja, s érzi,
nem tesz mást csak edényként éli,
s átengedve magán,
javára a földön
mindenik lénynek.
3. A FÖLDI BÉKE (IDEA)
Ha már emelsz,
akkor úgy emelsz,
s azt emeled, s akkor,
mikor az „idő” van,
s ki olyannyira méltó,
kit még nem fonja
az irigységnek a zárja,
zárt, kemény, burka.
Nehéz ennek a teremtése,
Mikor erre a nép megérett.
Ezért a bölcs kivárja,
mikor is, cselekedjék.
4. TAO AZ ÖRÖK
Az ÚT
min járhatsz,
oly út
az, mi folyton,
folyt út. –
Változó.
Születik az, a pillanatnak
törtrészéből,
s hal meg az, a pillanatnak
törtrészében,
folytonos folyamatban.
Gyöngyök alkotta
gyöngyszemeknek
gyöngysora.
Igazgyöngyként adja
életnek gyöngyeit.
Gördülve oldja
életnek bajait.
Fényét szikrázva
oltja ki árnyban.
S mégis,
léte mélye határtalan,
s hogyan lett az megfoghatatlan.
5. BELSŐ TAO
Az Ég, Föld, s Ember
más, és mégis Egy.
De a dolog, s a lény
csak ugat, az, ha
szalmakutya.
A változásban van a csí,
az apadatlan mozgató.
A bölcs, az, ki
gondolkodik,
s nem beszél – ki
a szunnyadó
Taóját ébreszti.
6. TAO, A TEREMTÉS FORRÁSA
Oldás és kötés van az Egyben,
mely egysége minden Egynek.
A völgy szelleme,
az Örök Anya.
Örök gyökere
a kifogyhatatlannak.
Béke, s csend az öle,
nem más ő,
mint az Anya!
7. AZ ÖNZÉS, NEMÖNZÉS
Ég és Föld a kereknek
kimeríthetetlene.
Önzetlenség az anyja,
s adást ad az apja.
Ki csak magáért él,
kifogy abból az ér.
Ki nem tülekszik,
de jelenlevő,
feladva magát,
létesül meg maga.
8. A MINTA, MI KÖVETHETŐ
A vizet nevezheted jónak,
mi a szomjadat oltja,
testedet tisztítja,
lelkedet oldja.
Tükröd, mely tükrödül szolgál.
A víz:
Lehet mély, s sekély,
mint embernek gondolata.
Lehet csacsogó, s csendes,
mint embernek beszéde.
Lehet vad és szelíd,
mint embernek természete.
Barátod és ellenséged,
éltetőd, s halálod.
Oly ő, mint az Út.
Döntés a kezedben –
mit követsz,
s merre lépsz.
9. AZ ÉGI ÚT
A csordultig, csordulásra késztet.
Minden értékes veszít értékéből,
ha csak a maradandót nézed,
s a változónak,
a változásban
változó értékét nem látod.
Földi vagyonod
álmatlanságod
hordozója.
Kincsed, gőgöd, rangod
egyenként is
nagy súly,
de három együtt;
mérgező bilincsed.
Teremtettet
továbbadni, észrevétlen –
ez, az igaz lépés az Égi úton.
10. JÓ ERÉNY
Ki test, s lélek
egységének
bonthatatlanságát
szem előtt tartja,
az nagy titkok tudója.
Nézd,
s lásd
a világot,
csodáld
gyermeki
szívvel,
szemmel!
Erős nádként létzuhatagban
alázattal, rugalmasan,
nem törve, meghajolva,
így a csapást elkerülve.
Ég kapuja nyílik-zárul.
Szeretet hullik – zápor.
Ad mindent, mit anya adhat.
S tanít, hogy tudj:
Életet szárnnyal együtt adni.
Alkotásban az elbocsátást is látni.
Államot nem birtokolva vezetni.
Jó anyja, s apja népednek lenni.
Az úton ez lehet, a jó erényed.
11. ANYAG ÉS LÉNYEG
Harminc küllő ürességben
kergeti egymást,
üres agyban egyesülve egybe,
s alkotva, kerek, egész, kereket.
Edénybe is akkor tölthetsz
teli,
ha még nem
teli,
és üres.
A házba
ajtón, s ablakon bemehetsz,
s benne,
lakhatsz
ha üres.
A dolog alkotott,
s használható,
ha üres.
Így pár a dolog az üressel.
Hisz a lét,
s nemlét
is üres.
Üres az üresség,
mely a teljesség.
12. VÁGYAK CSAPDÁJÁBAN
Ha a káprázatnak alárendelteted;
látásod, hallásod, ízlelésed,
hol látod meg az igazat, a valót?
Fátyol rabja szemed, füled, nyelved.
Vágyad birtoklásra buzdít –
csapdába estél! Veszélyben jellemed!
Kísértés csába, csábos, csábja, csábít.
Két lábon állva, igaz értelemben
embernek, emberként maradni,
cselekedni, bölcsként vágyakon
felülemelkedni – bölcs feladat.
13. DÍCSŐSÉG, RANG
Dicsőség és szégyen oly,
mint a testbetegség.
Mind mögött ott lapul a lélek.
Dicsőség múlása,
szégyen világa,
betegség félelemmel is tölthet,
de másként is élheted, ezeket.
Rangodat is így kezelheted.
Más a fényszög, s más az ábra.
Más az árnyék, s más a forma.
Ne, az „én”-t szeresd,
hanem a rejteken
rejtőzködő igaz valód,
s ezt keresve,
látva
másban is –
így lesz egész, s ép a világ!
14. ELVESZHETSZ
Nem látod, mert szemmel nem látható.
Nem hallod, mert füllel nem hallható.
Nem fogod, mert kézzel nem fogható.
Hiszed csodának, varázslatnak,
gondolod felfoghatatlannak,
de nem csoda és nem varázslat.
Nem tudsz oly formát, mi ez lehetne.
De hát mi lehet?
Ez csak, az Egy lehet!
Az Egy miben minden
benne
vész,
s mégsem
vész.
Virágfüzér benne
a múlt, jelen, s jövő.
Veszhetsz el benne,
de tudatottal tudhatod,
fűzérnek szirmait.
15. HAJDANI ERÉNYESEK
Észrevétlen az oly bölcs,
ki az egység,
s a mindenség
tudója.
Ki a rejtett oldalt ismeri,
a leplezetlent figyeli.
Érzékelhetőségeknek nem rabja.
Égnek és Födnek, útját járja.
Látja azt mi láthatatlan.
Hallja azt mi hallhatatlan.
Tudja azt mi tudhatatlan.
Voltak is, meg nem is voltak.
De ha voltak:
Jellemük volt oly óvatos,
mint a zajló folyón átkelő.
Jellemük volt oly éber,
mint a gonoszok közt élő.
Jellemük volt oly figyelmes,
mint a szerető vendéglátó.
Jellemük volt oly egyszerű,
mint a hatalmas erdő fája.
Jellemük volt oly szerény,
mint a hegyeknek bújó völgye.
Ők csak azt tették, ami a dolguk.
16. VISSZA AZ EREDŐHÖZ
Ég, Föld, Ember ez mind Egy.
A Minden Egy,
az nemtelen,
a nyugalom,
az őselv,
az őserő,
a jin és jang,
az összhang,
a harmónia,
s a nagy titok:
a változás állandósága.
Az örök rend:
mi születik sűrűsödik,
mi meghal, szétszóródik.
Így volt virág, és volt gyökér.
Így lesz virág, és lesz gyökér.
Egyensúly adja a forgást,
s minden az Egybe visszatér.
Az üresség az állandó,
melyben minden benne ér.
Ki felismerve, ezzel együtt él:
az megfelel az igazságosságnak,
az megfelel a királyi tisztességnek,
az megfelel a Taonak –
mi test nélkül is örök –,
az halad csak, a Tao útján.
17. ESZMÉNYI URALOM
Az Égi Császártól oly távol volt
a nép, mint Naptól a Föld, de
fényét, melegét ismerhette.
Ha felhő takarta a napot,
sötét lett, és hideg.
Míg a fényben minden sugárzott,
éledt,
a hidegben minden elenyészett.
Féltek a sötéttől, s nem bíztak
mindig abban , hogy ragyog.
A bölcs császár bízott népében,
bizalmat kapott cserében.
A becsületességnek virága
virágzik – virág: megbecsülés.
S ha jól ment, s haladtak a dolgok,
a nép elégedett volt és boldog.
S tudta a nép, ez így természetes.
18. AZ ERKÖLCS ZÜLLÉSE
Mikor a legnagyobb veszni vél,
megjelenik egy kisebb rész.
Mikor a Tao, felejtődik,
az emberség is megszületik.
Mikor a furfangosságé a tér,
a jellem vész, és jellemtelenség lész.
Mikor viszonyokban béke vész,
a tisztelet és szeretet ér.
Mikor az állam zavarosban él,
a rabló, ragadozó is kél.
19. ÁLSÁGOK ELLEN
Ha az okoskodást veszni hagyjuk,
a nép visszatérhet az anyaméhhez.
Ha a sok szabályt hátra hagyjuk,
visszatér a tisztelet, és szeretet.
Ha a vágyak rabságát levetjük,
eltűnnek, s vesznek a tolvajok.
Hagyva e hármast – a természethez
vissza, újból fonódna a nép.
20. MÁSSÁG
A tudálékoskodással:
kapsz-e többet,
tágul-e tered,
múlik-e gondod?
Látod-e általa a másságot:
Igen és nem között?
Jó és rossz között?
Biztos vagy-e benne,
hogy van-e különbség?
De van, mitől
mindenképpen
tartani kell!
Világ zűrzavarában
bolyongó,
fényes arcú embereknek
ébredez tavasz szívükben.
Dolguk teszik serényen,
forognak-pörögnek.
Halmoznak mindent –
látszólag boldogok.
Én állok, nem találva helyem,
e forgásban-pörgésben, hagyom,
vigyen élet
vihara,
virága.
Nem halmozok semmit –
minek is tenném!
Ezért ők, botorként
tekintenek rám.
Szívemben érzem
a tápláló forrás lüktetését!
21. MIT REJT MAGÁBAN A TAO?
Az erény is a Tao útját járja.
Az Utat fátyolköd rejtélye,
titkok, titka fedve burkolja.
Minden dolognak csírája
ott simul benne élni készen,
az igazságnak,
az igazaknak
hordozója lészen.
Felbukkannak
az ősforrásból,
önönmagából
időnként a dolgok,
a képek, anyagi
testi valóságok.
A Tao neve, mi
ősidőktől
fogva fennmaradt,
a kezdetnek,
rendnek,
kezdete,
minek tudója
csak rajta
haladva
lehetek.
22. SZERÉNYSÉG
A darab egész egésszé gördül.
A görbe is egyenessé simul.
Az üres telítve telítődik.
Az öregből új élet születik.
A kevés egyre többé válik.
A bőség zűrzavara zavarba
ejtő. Csak a bölcs látja az Egyet,
az Egyben az egész Egészet.
Kit rejt szerénysége,
fénytelen fényessége,
tartózkodó mértéke.
Ki nem hívságoknak, de
belső kincsnek őrzője.
Ki nem zajos, zubogó
zuhatag, halk, suttogó,
rejtett kútforrás – búvó.
A bölcs bölcsességének híre
előtte futva fut, miként,
a darab egész egésszé gördül.
23. A TAO KÖVETŐJE
A természet szava a csend.
Ha csendben lész,
magadban lész.
Ha csak csacsogsz,
kifelé lépsz.
Vihart is felemészti
ereje – kész.
A zápor is, csak a port elveri.
Égnek, Földnek gyermekei
múlandók. Ember alkotta
mű –
lenne
tovább…?
Élőbb?
Ezért Ember,
figyelj, tedd!
Ki úton jár az úttal
eggyé vál.
Ki az erényt követi,
az erénnyel eggyé vál.
Csak a kétkedőt nyeli
el ingoványos
önmaga,
ingoványa.
24. AMIT NEM KÖVET A TAOT JÁRÓ
Ki csak pipiskedik,
nem bírja soká,
illeg-billeg, s borul
szilárd talajt vesztve.
Ki rohan, egy helybe
topogva
topog –
jutalma
fáradtság.
Nem jár,
nem lát.
Más fénye nem a mi
fényünk.
A magamagát dicsérő
sem lesz kívánatos.
A fennhéjazó,
sem lesz magasztos.
A magát felkínáló
sem biztos nyerő.
A Tao útját járó
nem ezt,
az utat
választja.
25. A NÉGY NAGY
Ősi kozmikus,
kaotikus világ,
a rendnek, a rend bölcsője,
a szent törvények őrzője.
Ki született, vagy volt
is tán, már rég, az Ég, és Föld
előtt?
A mindent befogadó,
a mindenek rejteke,
a mindent rejtő,
a rejtőzködő,
rejtőző,
ki
mindent ringatott,
mindent ölelt,
kiben
a harmónia harmonizált.
Nevezhetem őt útnak,
becézve, de mégiscsak,
a nevét homály fedi.
Kiből minden áramlik,
kibe minden áramlik.
Mely,
eredendően üres,
de
üressége által
mégsem –
nem üres.
Mely
sokféleségének
négysége:
a nagy Tao,
a nagy Ég,
a nagy Föld,
s a nagy király,
az Égi Császár.
Ember rendje a Föld.
Föld rendje az Ég.
Ég rendje a Tao.
A Tao rendje a Természet.
26. MI AZ MI NEHÉZ?
Nehéz és könnyű,
nyugalom és mozgás,
nehéz a könnyűben,
könnyű a nehézben,
nyugalomban a mozgás,
mozgásban a nyugalom
egy tőről fakadva
uralja egymást.
A bölcs utazó vigyáz
legbelsőbb javára,
nem hajtja vágya
másra – ismeri
elég fogalmát,
szíve nyugalmát.
Az uralkodó, ki csak
magamagát, s vágyait
látva könnyelmű – veszít.
Veszti népét, s hatalmát.
S veszít, kit nyugtalansága
hajtva veszni hagyja
benső javát.
27. A BÖLCS TEVÉKENYKEDÉSE
A vándornak ki útját bizton
járja lábnyoma nem látszó,
de
útját tudva igazodó.
Vigyáz szóra – nem romboló.
Ajtó zárja – zárás-nyitás,
kötél csomó – kötés-oldás;
élet nélkülük is nyíló,
virágzó.
Az élethez
nem kell zárás,
nem kell nyitás,
nem kell kötés,
nem kell oldás,
mert minden
nyitva áll,
mert minden
zárva áll,
minden
kötött,
minden
oldott.
Mester nélkül nincs tanítvány.
Tanítvány nélkül sincs mester.
A bölcs ezért tevékenykedik,
szemlélődve,
élet áramával hagyva,
senkit meg nem vetve,
semmit el nem vetve,
az érző lényeknek javára,
szeretettel, megbecsülve.
Ez mélységének legmélyebb
titka.
28. EGYENSÚLY
Keménységben is rejlik lágyság.
Lágyságban is bújik keménység.
Az ég alatti forrása,
– ősi forrás –
feltörő eredet ereje,
magnak csírája.
Fény is őrzi árnyék rejtekét.
Árnyék is őrzi fény fényét.
Az ég alatti fénye erény.
Erény a forma,
mi örökké idomul
körbe-körbe járva.
Ki ismeri magasságát,
mélységének is tudója.
Az ég alattinak völgye
bölcs – égi erő benne.
A bölcs, kormánya botját
egyensúlyban tartja.
29. A BÖLCS KÖZÉPEN HALAD
Kinek mi, nem jár s elveszi;
azt hirtelen el is veszíti.
A birodalom égi ajándék,
alázat kell fogadására
és épp ily tett megtartására.
Ember sorsa is csak oly lehet,
melyben él, a nagy egész Egy „alatt”:
születés és meghalás,
haladás és elbukás,
fejlődés és legördülés.
Indulatok rabja olykor
az ember:
Hol ilyen,
hol olyan.
Szeret, majd gyűlöl egyszer.
Változás hoz változást, ezért
a bölcs az Út középén haladva jár.
30. TUDD, HOL A MÉRTÉK!
A Taot járó azt bölcsen tudja:
kés éle ellent is fordulhat.
Sereg után kietlen a vidék,
ember szíve retteg, fázik.
A nyerésben ott lapul a nyomor.
A bölcs tudja hol a mérték. Útját
követve teszi dolgát – érték.
Dicsősége szerénységével
vetekszik.
Ki az utat nem követi,
rendnek rendjét felökleli,
s korán felöklelődik.
31. NE HÁBORÚZZ!
Fegyver és had: fénylő,
éles, erős, hatalom –
pusztít.
Az úton levőnek nem kenyere,
de van, hogy élnie kell vele.
Jobb-, és baloldal:
Tűz hevessége,
Hold nyugalma.
Bal a békéé, jobb a hadvezéré.
Nyugalom, béke
a bölcsnek menedék –
erény.
Becsvágyó gázol életen,
vaksága az eget éri –
nem erény.
Győzelemben megvillanó
bánatnak könnye – szívfájdalom.
Élet oltotta élet:
háború-temetés.
32. A BÖLCS URALKODÓ
A Tao folytonos folytonosság,
határtalan természet ősi
ereje, erő,
mi nem győzhető,
de követhető.
Bölcs uralkodó az utat követi,
hagyva, hagyja magát vezetni.
Hatalma nem érzékelhető,
mégis a nép felett álló.
Felbukkan a rend.
Rendet illeti a név.
Név teremt határt.
Ki ismeri a határt,
kikerüli a csapást.
Ég alatti Tao: patakok,
folyók egy tengerbe ömlők.
Így fut, az Út az útba.
33. ÉRTÉKEK
Embert értő – együttérző.
Bölcs, az önmagát ismerő.
Erős, a mások felett győző.
Hatalmas, önmagát legyőző.
A törekvőt akarata hajtja.
Ki tudja mi az elegendő,
a bőséget csak az birtokolja.
Kit nyugalom, béke vezérel,
élete hosszú, bölcs folyam.
Kinek nevét őrzik; fennmarad.
34. A TÖKÉLETES
Kérded; hol lehet, hol van a Tao?
Hát néz körül, s néz magadba!
A Tao életfának gyökere.
Éltető lét, mindennek otthona.
Otthon, melyből kilépsz, belépsz.
Karja tárva-nyitva áll – tiéd.
Oly hatalmas hatalom, mely nem
él hatalmával – ettől hatalom.
35. KELLHET-E ENNÉL TÖBB?
Nyugalom, béke az útja ki
a Nagy Formát követi.
Kelhet-e ennél több való?
Zene, tánc, vigalom, muri,
illat – tünékeny tünemény,
káprázat, kámfor, illanó.
Út láthatatlan, hallhatatlan.
Látja; kinek szeme van.
Hallja; kinek füle van.
Végtelen, apadhatatlan.
36. NE KÖVESS ERŐSZAKOT!
A dolgokat megerőszakolni
nem lehet.
A dolgoknak megérik igazi
valójuk.
Nyomhatod,
útját akkor is megleli,
gömbölyödik.
Foghatod,
útját akkor is megleli,
kiszökik.
Kimarhatod,
útját akkor is megleli,
kisarjad.
Lágyság, szelídség a valódi
erő otthona.
Természetnek, államoknak –
az Ég alattin, földön, embernek –,
mindennek megvan az igaz rendje.
Csak figyelj,
s ne kövess erőszakot!
37. A REND
Nyüzsgés az erő fitogtatása.
A nyugalom a fénynek világa.
Bölcsességben lakik az erő.
Természettel összhang-cselekvő,
a nem cselekvő.
A Tao vezet, csak hagynod kell.
Önzetlenség, vágytalanság
záloga a kincsnek.
Ő kimeríthetetlen, bőkezű,
benne a rend, magától helyreáll.
(2008.02.22.)