Meleg volt az idei nyár. A Kastély hűvöse
ünneplőket várt: Esküvő lesz.
A násznépet maga a Vőlegény fogadta
szíves jó-szóval;
az invitálást az Örömanya, és Sógor
folytatta , - tetszett a lelkünknek:
- Lám, lám -odafigyelnek a vendégre.
Az "Ódon-Kastély, ilyenkor elégedett"
a bábos korlátok tetején mécsesek égtek -
a díszterem ablaka kitárva; a patinás
környezetben Vendégsereg. Várakoztak.
Nyílt az ajtó:
Belépett a Szépséges - Menyasszony!
...az Apja vezette, eljött a megálmodott pillanat
mindkettőjüknek! Annamari lenyűgöző volt -
- szépsége belülről fakadt, ha egyszer
gyermekük lesz -talán, - akkor adatik újra
ilyen gyönyörű pillanat!...számomra a csoda
-ekkor következett: Elhaladva
vőlegénye mellett a menyasszony megállt
és megcsókolta a fiút örömmel, boldogan!
Ez a forgatókönyvön-kívüli csók
nagyon meghatott. Megborzongtam.
Mégis van a Földön, - Égi Szerelem?
/prózavers/
2007. augusztus 1.