Apai intelmek!
"Jó barát alig van, jegyezd meg jól.
Legtöbbje hízelgő, csalfa álnok.
Hízelg, hogy hasznot hajtson vagyonodból,
Vagy valami érdek fűzi hozzád.
Ha célja sikerül s kihasznált,
Nevet a markába és gyalázza orcád."
(Abonyi Andor 1929 )
Válasz Apámnak!
Édes jó Apám megtanultam jól!
De intelmeddel élnem mégsem lehetett,
Mert bizalmat szívtam a reggeli napból
És naív gyöngyvirágból fontam szeretetet.
Adtam amit tudtam, s ha szellő volt csupán
Az meleg vetés lett, simogató dallam.
Egy néha-néha megszűnő barátság után
Pusztító vihart sohasem arattam.
Kertemben vadrózsák liliomok nőnek,
Színes kardvirágok bontanak szirmokat.
Társaim ők is, hát megkapálom őket,
S megtámasztom szárát annak, ki sírogat.
A barátság nálam nem tulajdon kérdés,
Hangos átjáróház ronggyal bélelt szívem.
Mindenki bejöhet, - nem kell hozzá végzés.
Ám birtokjogot benne nem kaphat senki sem!
Sok baráttal bírok, túlon-túl is sokkal.
Azt mondják ennyiből nem jut egy igazi.
De nézd! Zsebem tele versespapírokkal.
Melyiket dobjam el? - mondja meg valaki!
Mert a versek élnek, nap mint nap beszélnek!
Mint lelked, melyet hozzám vetít a sors.
Bennem fénnyé válik, így láthatlak Téged,
Hogy nyolcvan év után is óvsz, belémkarolsz.
(Abonyi Attila 2009)