Szentiván éji álmok
Írta: reitinger jolan Dátum: Június 11 2009 07:24:22
A
Vágytól égjünk el mi ketten!
Én, hogy bejussak, s te, hogy befogadj,
Legyél enyém, s ha elérem mélyed
Teljes hír
Szentiván éji álmok
Te édes kéj! Csupa mézes varázs!
Nektára vagy minden ölelésnek.
Lelket lélekkel egyesülni késztetsz,
S testet testhez úgy kötsz, mint semmi más.
Te édes élet! Édes meghalás!
Lényem a nagy örömtől szinte részeg,
Ez érzés próbál beléd költözni végleg,
Fenn s lenn, hol várja elragadtatás.
Vágytól égjünk el mi ketten!
Én, hogy bejussak, s te, hogy befogadj,
Legyél enyém, s ha elérem mélyed
Eggyé válunk, holt tömeg testben,
Ajkam ajkadon, hogy lelket adjak,
Elalélt tagjaidnak új életet!
Azt gondolták, hogy most boldogok,
felszabadultan mulathattak ott,
táncoltak, lejtve, kéz a kézben,
ha véget ért egy, újba kezdtek szépen,
minduntalan lendültek a zenére,
kar a magasba, karcsú test a légbe,
míg libegtek hajlongva kecsesen,
s egy ütemet sem vétettek sosem.
Muzsika szállt, harsogott a vígság,
s ha az istenek nem győzték, a nimfák
kezdtek rá mindannyiszor új dalokra:
Legyőzted szívemet, tiéd ezért e drága
Folyondár lombja, mind, hogy fut, szalad
Falakra, fákra fel, indát indának ad,
Körükre kört ível s kúszik ezernyi ága.
Tiéd örökre már e zöld repkény virága.
Jó volna, mint e lomb, míg száll az éj s a nap
Föléd hajolni így, vágyaktól lankatag,
Szép tested oszlopát karomba zárva.
Mondd, lesz-e még idő - az árnyas lomb alatt,
Hol minden dolgot életre kelt a hajnal,
Madár csivitel -, egy enyhe tiszta nap,
Csókolni ajkadat félig lezárt ajakkal,
S mesélni ..., míg két karoddal
Ölelsz s nyakam, melleim rózsáit viszed magaddal!