A megnyúlt aszfalt előttünk végtelen,
piros autónk nyílsebesen halad,
újjáéledt lelkünk vidám, féktelen,
régi rosszkedvünk a városban marad.
Ránk mosolyog aranysárga repce,
színes köntösét mutatja a nyár,
utunk nyíltan vezet, nem kelepce,
kalandokkal teli, izgalmas nap vár.
De előbb pihenünk, a cél még messze,
előkerül szendvics, kóla, sonka,
galamb tipeg felénk, van elég mersze,
bőven jut neki is ásványvíz és morzsa.
Végre feltűnik a csodás Balaton,
halványzöld vize elvegyül az éggel,
hát újra itt vagyunk mindnyájan partodon,
vibrál a levegő szikrázó kékséggel.
Hűsítő habokkal hívogat a tó,
mint megannyi virág, tarka fürdőruha,
fűzfa alatt úszni mily megnyugtató,
önfeledt kedélyünk nem lepi be moha.
Amott a sütőnél már készül a lángos,
lopva közeledik, leng körül a szó,
lágy szellő cirógat, mint puha vánkos,
elönt a melegség: kirándulni, de jó.