A szerelem olyan mint egy édes bor,
Zamatját ízleled,szereted...belőle lassan iszol.
Észrevétlenül, kábult vagy...lebegsz,úszol,
De egyszer varázsa szétfoszlik,összeomlik...
S oly nehezen a lélek gyógyul.
..................................................
Szerelmem, még itt a Tél,oly hideg...a kövek hasadnak
A magas fenyők között fúj erősen a szél...megbujhatok nálad?
Szobád meleg, tűz is van benne...ott
Fiatal az álmom,ágyadon.
Kezeim közé fognálak,tüzesen szorítanálak
S csókolnám kis jéghideg szád
Súgnék füledbe és felgyújtanám
Szemeidet mint az éjjelt a Holdvilág.
Hallántékod simogatnám
Hajaddal, párnádat ágyaznám...
Melleid,le és fel
Illatodat szippantanám
Csak játszanánk szemünkkel.
S a fehér lepedő alatt
Fészket raknál nálam
Szorítanálak melleiden,édes suttogásban
Szerelmünk, mint film a fehér vásznan
Hurcolnálak álom földjén,
De gyors a szivverésed, vágyam.
Szeretlek mintha földi lennél
Idő hátán megtaláltalak,
Álmom megtartani szeretném
Hiába, te nem láthatsz.
Álok útkereszteződés közzepén
Négy Évszakból szelek fújnak
Egy más út volt a választásod...
S én most szomorkodjak.