Búcsúdal
Írta: loretta Dátum: Június 12 2009 21:11:02
A

Tőrt szúrt szívembe a pillanat,
Mindeddig én másnak láttalak,
Hittem jó vagy s a lelked szép,
De összetört a dédelgetett kép.

Teljes hír

Búcsúdal

Tőrt szúrt szívembe a pillanat,
Mindeddig én másnak láttalak,
Hittem jó vagy s a lelked szép,
De összetört a dédelgetett kép.

Pár hónap lehetett csak enyém,
Amikor megérintett az égi fény,
Lehettem egy kicsit boldogabb,
Lelkem simogatták édes szavak.

Ezüst szemed nekem az a csillag,
Melyet én – igen – még a pokolba,
Vagy halálba is örömmel követnék,
És az életedért létemmel fizetnék.

Fájó sebeimet könnyek égetik még,
Mert az igazság a lelkem tépi szét,
Próbálom feledni kínzó hiányodat,
De ember magának nem hazudhat.

Én megbékéltem a barátságoddal,
És a mosolygós, kedves napokkal,
Mert őrült nyár rohant szürke télbe,
S a napsugár elűzte a múlt lidércét.

De most űr van a fájdalom helyén,
S nem tudom, miért kell éljek még,
Mert két szép kezed kínzó távolban,
És én nem érhetem el már sohanap.

E vers egy meg-nem-írt búcsúdal,
Sosemvolt szerelemről dúdoltam,
Neked semmit sem jelentettem én,
Pedig nekem te voltál a mindenség.

Darabokra tört, rég dédelgetett kép,
Nem vagy jó és a lelked sem szép,
Bár még tegnap is másnak láttalak,
Vigaszt te többé már nem adhatsz.

Budapest, 2009. június 11.