Ölelésedre vágyom!
Írta: The Upper Hungarian Noble Dátum: Június 13 2009 22:00:31
A
Ölelj! Ölelj egy életen át! Mindig!
Ne számítson többé a világ, csak
hogy Te vagy, meg én. És egyikünk se.
Mi vagyunk egyedül egymásnak teremtve.
Teljes hír
Ölelésedre vágyom
Fáj a testem, de most mennem kell.
Fittyet hányva a nagy-nagy fáradságra,
és a reggel óta tartó gyötrő fejfájásra,
Megyek eléd Drága lény, mert kellesz.
Fáj az összes tagom, de nem bánom.
Megyek, ölelésedre vágyom!
Tán csak tíz perce hogy elváltunk.
De ez a tíz perc csak a Jóisten órájával,
Azzal a végtelen lassúval volt ennyi.
Évek teltek el azóta, hogy csókoltál.
Fáj az összes tagom, de nem bánom.
Megyek, ölelésedre vágyom!
Remegő szájam szádhoz érni kíván.
De nem akarom. Nem az az első.
Szívem akar előbb érezni, miután
Meglátlak. Megölellek, hogy szíved érezzem.
Fáj az összes tagom, de nem bánom.
Megyek, ölelésedre vágyom!
Szorosan magamhoz ölelni Téged,
Ez az egyetlen vágyam most.
Elérni, mielőtt engem ér a végzet.
ha megfulladunk s Kiáltanak százan "gyilkost"
De együtt halunk, ölelésben, nem bánom.
Megyek, ölelésedre vágyom!
Jaj vége legyen e szörnyű képnek!
A halál nem ér el minket, ha együtt vagyunk.
Túl közel van olyankor hozzánk a mennyország,
Hogy érezzük a pokoltól kénkőbűzöst, a halált.
És tagjaim se fájnak majd oly nagyon,
ha megölelsz. Mert arra vágyom.
Ölelj! Ölelj egy életen át! Mindig!
Ne számítson többé a világ, csak
hogy Te vagy, meg én. És egyikünk se.
Mi vagyunk egyedül egymásnak teremtve.
És megtaláltuk mostmár egymást. Akárhol
vagyunk, egy dologra, a lényedre vágyom!