Az Ember
Írta: iytop Dátum: Június 15 2009 11:59:41
A
Az Ember, falevél a szélben.
Pedig mindent, mit az Isten adott
Zöld, felnő, terem majd elszárad...
Földre esik, elrothad ott.
Teljes hír
Az Ember
Az Ember, falevél a szélben.
Pedig mindent, mit az Isten adott
Zöld, felnő, terem majd elszárad...
Földre esik, elrothad ott.
Ilyen az Ember vágya is
Születik, nehezen megér
S nem veszi észre, végül semmit nem ér.
----------------------------------------
Múltidőben voltam én is valaki.
Voltam Hópehely mely az Égből esett
Szél vert, vert mindenki engemet.
Meghúzódva titkosan egy arcra estem
S onnan vizcseppként földre,
Te voltál ki kezével letörölte.
Voltam füst, kéményből vékonyan jöttem
A kék Ég felé emelkedve, szálltam az örökségben.
S a szél szétfoszlatja rejtélyem
Élő tüzből meleget adva, gondolatban kiégtem.
S nem voltam más: Csak szél, mely hajadat fújta
A világ titkát mélyből füledbe súgva,
Simogattam arcodat, de újból útra keltem...
Vittem magammal virágok illatát, Stiglicek énekében.
Nem voltam más:Csak szellem
Mely éjjelben, álmodra rászálltam édesen.
Te voltál ki reszkető hanggal hívtál
Fejed felől a felhőket szétrepítsem, hozzam a tisztát.
De elűztél, nemtörődve vélem
Hát sirjál egyedül, hiába való volt segítségem.